10 day you challange II.-9

Hahó!

9 általam szeretett dolog érkezik ma. Itt vannak, íme:

1. Levike

2. Levi apukája

3. A bolond naaaagyolasz jellegű családom

4. A  frézia. Anyukám ezt kapott apától, amikor megszülettem. Nos, azóta ez díszíti anya és az én csülkömet is tetoválásként.

5. Írország. Amióta ott voltam....felejthetetlen. A Guiness is csak ott finom és  a KFC sem ua itthon.

6. A drámapedagógia. Szeretem. Örökké...Ez alatt az 1 év alatt láttam a hasznát, sőt!!! Olyan kapcsolatom lett a kis tanítványaimmal, hogy azóta is beszélgetünk.

7. A vicces- szendvedős baba-mama pillanatok. Új szerelmeim. Pl. tegnap a Levi a markomba kakilt...meg a szőnyegre....meg a sapkáira :D

8. Pécs. Beteges a vonzalom. Amikor az elkerülőjén mentünk Szabadka felé, majdnem elsírtam magam. Tudom....nem vagyok normális. 

9. Turbo. Mert olyan régen kerültek már szóba nálam...

Ez itt egy feldolgozás.

Nektek mik (az aktuális) nagy szerelmeitek?

10 day you challenge I.- 10 titok

Sziasztok!

Dóri barátnőm mintájára én is elkezdem a 10 nap kihívást, mert nagyon tetszik.

Az első nap 10 titokról kell, hogy szóljon...

1. Volt egy érdaganatom még egész kicsi koromban.
2. Mindig küzdök a szőrösödéssel, gusztustalannak tartom magam tőle.
3. Nem is negyedikén, hanem 8-án  jöttünk össze, csak jobban hangzik a 04.04.
4. Egyszer nagyon leégettem magam egy énekversenyen.
5. Azóta nem tudok zenére énekelni.
6. Beteges vonzalom köt Horvátországhoz.
7. Egyszer ráestem egy farönkre a bicajról úgy, hogy pont középre estem. Fájt.
8. Szeretem a büdös szagokat. Pl. a benzint, stb.
9. A fürdőben gyakran képzelem magam énekesnőnek.
10. Szívesen felvételiznék a színművre.

Wow... nehéz volt összehozni ezt a tízet. Nektek mik azok a titkok, amiket nem félnétek megosztani?

Nem tudtam, hogy terhes vagyok: Olcsi verzió IV.

Ott hagytam abba a történetet még jó rég (sőt, annyira rég, hogy a blogkarácsonyos posztomat elfelejtettem kirakni, hiába fotóztam be, írtam meg :/ , ezért elnézést kérek!!!), hogy Levike kibújt

Amikor a mellkasomra rakták, csak akkor realizáltam, hogy van egy kisfiam. Wow... anya lettem! Csodás érzés, főleg úgy, hogy előtte azt hittem, nem lehet gyerekem, vagyis csak hosszas kezelés után, lehet, hogy csak lombikkal vagy örökbefogadva. Két órát kellett ott lennem a műtőben, amit Levi sikeresen végigkiabált. Nem baj, csíptem, hogy hallatja a hangját. Vörös a haja... hihetetlen!
Annyira megmondtam, hogy ha egyszer össze fog jönni, vörös lesz. Nekem gesztenyebarna, Dárinak szőke, de vörös fénnyel. A szakálla meg totál vörös.
A két órából 50 perc! volt a varrás. Na... ez sokkal jobban fájt a szülésnél. Borzalmas volt. Nem bírtam tartani magam, de üvölteni ekkor sem üvöltöttem. Dári mondta, hogy rendesen torzult a fejem. Két lidokain meg sem kottyant. Talán pontosabb az, hogy azt mondom, nem tudom, mennyire fájt volna, ha nem kapok két érzéstelenítőt. Megnyugvás volt, amikor abbahagyták.
Dári megmutatta közben az ajtónál Levit anyukámnak és a húgomnak. Egyből beleszerettek. Azután hármasban pihiztünk a szülőszobán.
Amikor innen kitoltak - és fogalmam nem volt, hova kerülök vagy Levi hova kerül-, akkor a folyosón már ott volt Dári anyukája és a párja. Szerencséjük volt, Levit is meg tudták lesni. Miután Levit megfigyelésre vitték, engem pedig a szobába, telefonáltam a gimis osztály-és szobatársaimmal. Sokáig tartott. Jólesett. Aztán betolták a csajszit- 42 éves, annyira nem is csajszi-, aki a szobatársam lett. Nagy szerencsém volt. Rendes is, kedves is, nyugodt a picikéje.
Hajnalban ébresztett a nővér, 1-2 órát aludtam addig, közben gyakran leste a FB-on a betegségemmel kapcsolatos csoportot, ahol idegenek próbáltak már akkor segíteni. Az is egy csoda volt! Mikor felkeltett a szőke hajú nővérlány, aki a szülésnél is bent volt, sőt... közölte, hogy reményt ad a sztory, mert ő is PCO-s, megkérdezte, hogy fel tudok-e kelni. Nos, jelentem, sikeresen felkeltem, le is zuhanyoztam. Csak egyszer szédültem meg kicsit.
Reggel többen hívtak. A falum lelkészasszony felajánlotta a kiságyukat és sírt a telefonba. Jólesett. A volt gimim nyugdíjas igazgatónője, Éva néni is örvendezve keresett meg. Természetesen már ekkor rengetegen bántottak, hogy nem vagyok igazi anya, hazudok, stb. Volt egy olyan kaposvári védőnő, aki az egész városban engem ócsárolt. Ez már csak azért is mókás, mert a lányát is tanítottam. Nem és nem....nem vagyok képes megérteni, hogy miért lett volna jó, ha titkolom. Az első épp elméletet erre még csak most gyártották: állítólag vezető állást kaptam Kaposváron, azért kellett titkolnom?! Jó tudni :)
Nyilván sokan látogattak meg és körberajongtak, de most csak néhányat említek:
- Pénteken jöttek a nővéreim apuval, akik közölték, hogy minden megvan, csak a kiságy nem (de azt akkorra már a lelkészasszony felajánlotta úgy, hogy nem is vagyok református).Vettek ruhát, piperét, mindent. Különösen azért esett jól, mert ők sincsenek eleresztve. Másnap elpakolták a régi szobám, kifestették az újat és be is pakoltak.
-Egyik nap szólt a nővér késő du, hogy keresnek. Kimentem az ajtóhoz és ott volt egy nagyon kedves tanítványom az anyukájával. Könnyes lett a szemem...
- 2 tanítványom kétszer is bejött meglátogatni
- Az egyik fiú tanítványom hozott a Levinek ajándékot
- Az egyik nagyon kedves tanítványom hozott nekem gyümölcsöt, inni, stb, de sajnálkozott , hogy csak ennyit tudott hozni és nem is mert bejönni először, pedig úgy szeretett volna
- A barátaink eljöttek Pécsről
- Három barátnőm Pestről egy nagy csomag ajándékkal titokban beállított. Totál megleptek, sírtam. "Prémium pelust hoztunk, mert a Levi csak ilyet hordhat."

Persze volt még negatív... a lekezelő pillantások arra, hogy az anyuka gondozatlan terhes. ... persze nem ismerhetnek, nem tudják, hogy nem bántanám soha a törpicseket <3 De ezt és az igénytelen kórházat feledtette a nővérek jó hozzáállása az anyukákhoz. Meg a büdöslányt is feledteti részben. Nagyon büdös volt. a folyosó másik végén lakott és a szobánkba is be lehetett érezni...

Egyelőre ennyi. Ha van valami, amire kíváncsiak vagytok , írjatok :)

Köszi a kedves szavakat kommentben !!!! <3

Nem tudtam, hogy teher vagyok Olcsi verzió- Levi baba igaz története III. rész

Ott tartottunk,hogy kiderült, hogy itt bizony baba lesz.
Nos, ekkor már nem állhattam fel, toltak le a szülőszobára. Kitt húgom kisebb sokkot kap,de nagyon örül. Tényleg nem fogtam fel semmit, nagyon laza voltam. Azért a baba miatt érdeklődtem. Az is megfordult a fejemben- önőz mód- , hogy meghalhatok a túlsúly miatt. A nővér nyugtat: más is szült már még nagyobb súllyal is.
Leérünk. Furi a hely. Itt szült a tesóm? kettő is.Ismerős a hely kívülről. Most ez már a szülőszoba? Vagy csak várakozunk? Anya itt van velem, ez jó. Akkor hívjuk a családot. Apa nem hiszi el, az egyik nővérem olyan sírógörcsöt kap, hogy az apósáék azt hitték egy percre, anyu karambolozott Kaposvár felé. Hívom a munkahelyem: Szia Kriszti! Azt hiszem, nem tudok menni próbálni a héten, mert szülök.- persze mindenki nagyot nézett. Korábban írtam a drámás helyemnek, konkrétabban volt osztályfőnökömnek, mostani kolléganőmnek, hogy bizony valami baj van.  Érdeklődik,hogy mi az. Írom, hogy szülök, ő meg azt hiszi, hogy hülyéskedek. Nem csodálom!
Dárit ekkor sikerült Kittinek elérnie, mert hozzám később került be a telefon. Azért sajnálom a dolgot. Azt mondta , hogy ha én hívtam volna nem indul el a munkából, mert nem hiszi el, hogy mi van. :) Közben rámcsatolják az NST gépet. Szia baba! Hallom a szivecskéd <3 Máris imádlak!!! Arról legalább  tudjuk,hogy okés. Közben beles az orvos az ajtón: egy órán belül szül! Hogy őőőőő mi? Oké! Érdeklődöm, hogy érzéstelenítőt kapok -e. Már nem hatna. Oké, betojok a félelemtől. Mivel nekem még mindig semmim nem fáj, ezért Oxytocint kapok. Közben megérkezik Dári.Szia, apa! - kiáltok fel. Látom rajta, hogy totál sokk. Mondjuk ezt a telefonos beszélgetés alatt is éreztem- hívtam, míg úton volt. Nagyon vicces volt. Mintha egy kiló párizsiról lett volna szó, annyira semleges volt, mert ő tényleg totál sokkot kapott. Jó volt, hogy ott volt. Számolgattuk,hogy neki a Balcsin mondtam, hogy valami mozgás van, az meg a 16. héttől érezhető ált, szóval min 8 hónapos. Megbeszéltük,hogy mindketten félünk,hogy belehal baba-mama is.
 Lassan megindultak a fájások. Nem voltak rosszak, mondjuk nem is volt sok. Telefonon beszélek tesómmal: Várj, húúúú,húúúú....oké, ez már egyperces. Amúgy is csak 2 meg 1 percesek voltak és csak néhány. Anya mondta, hogy a toló olyan lesz, mintha kakilni kéne. Amikor jött az első, még nem volt bent senki a nővérek/szülésznő közül.Dári kérdi: megfogjam a kezed? Én: inkább fogd be! Na jó, ez már kellemetlenebb volt. nyomtam 3-4 kicsit. Mondták is, hogy túl pici. Ajjajj, remélem, nem lesz baja! Aztán sikerült 4-5 nyomással kiugrasztani Levit. Nem mondanám,hogy olyan rossz volt. A méhlepény is kiugrott. Felsírt!!!!! Jézus, ez isteni érzés!!!! Apukára nézek, sír. Boldogok vagyunk. Kisfiú! Tudtam,hogy megbosszulja, hogy nem vettem észre :) Megvan mindene? Meg ám! :)

Folyt. köv.

Nem tudtam, hogy teher vagyok Olcsi verzió- Levi baba igaz története II. rész

Október 15.

Most akkor bepisiltem...vagy mi van? Én meg nem mondom Dárinak, ez über ciki. Oké, másszunk fel a harmadikra. Wc. Jézus...kiöntött a Duna ? :O Oké, ez ijesztő...és csöpög továbbra is. Szólok Dárinak. Indul munkába, megbeszéljük,hogy szólok, mi lett. Elsütöm a következő poént: vigyázz, nehogy magzatvíz legyen és a szülőszobáról hívjalak!

Délután 4 körül. Viberezünk a tesóimmal- van egy csoportunk: a 4 nővér és anya. Írom Gabinak, hogy ha felállok folyik, ha visszafekszem, akkor okés, nem eresztek. Azt írja, hogy neki így volt a magzatvíz Virág unokahúgommal. Én válaszolok, hogy kacc-kacc, ha magzatvíz, akkor jön nekem  egy frézia csokorral, ha kell, Pestig menjen érte!
Közben az IR (inzulinrezisztenciás étrendes csoport, ahol sok a PCOS-es) csoportba kiírom, hogy ez van, tudnak-e valamit mondani, hogy ez a betegséggel jár-e, stb. Sokan gyanakodnak magzatvízre, egyre többen írnak, kedvesek, mert aggódnak. Szerintem a ciszták durroghattak ki talán. Valaki írja, hogy valami gerincfolyadék. Nem akarok lebénulni.

Csörög a telefon (éppen egy törölközővel a lábam között mosogatok, miután próbáltam elindulni az ügyeletre, de a maradék betétem (tartalékos, mert mensesem nem volt) átáztattam 1 mp alatt, míg kiértem az ajtóba). Anya az. Miért nem mondtam mi van? Nagyon aggódik. Felhívja a nődokinkat. Nem, nem a ciszta, ha ilyen kitartóan folyik. Irány az ügyelet. Mondom anyának, hogy már elindultam, de Dári dolgozik egyébként is, egyedül szar menni és a betét egy percig nem tartott. Jó, akkor bejönnek Kaposvárra hozzám a húgommal, Kittivel...hoznak a tesóimtól maradt terhes betétet.

Az út alatt végig telefonálunk. 1 óra hosszat. Ijesztő. Tovább kutatok a neten. Semmi ötlet. Jó, biztos valami fertőzést szedtem össze az új munkahelyen. Nyugtatom magam, de remegek. Mi lehet, ami semmi fájdalommal jár, csak egy kis "víz" ? Közben összepakolás, zuhanyzás, borotválás.

Itt is vannak. Öltözködés, ügyelet. Anyu regisztrál engem, addig várok a sürgősségin, ha már este van. Még le is szúrom, hogy istápol. Mondom neki, hogy ne fosson, semmi baj nem lesz, minden oké, engem nem kell nyugtatni meg leültetni, csak folyik belőlem valami, nem fáj semmim.

Nőgyógyászat. Miért csak most jöttem? Munkában voltam, még volt dolgom otthon, plusz anyuék bejöttek, egyébként pedig nem tudtam jönni,mert valami úgy folyt. Nem lehet, hogy terhes vagyok? A nővér kérdezte, amikor csak vártuk a dokit. Áh, dehogy, hát PCO-s vagyok. Ja, akkor gyanús, hogy nem... közben kiderül, hogy nem is tudta, hogy én vagyok a sulijuk új tanára. jópofa csaj. Megjön az orvos. Pechemre az, aki anno azt mondta a tini nőgyógyászaton, hogy ha nem áll be a mensesem sokáig, így jártam.... újabb kérdések... nem vagyok terhes? Áh, dehogy, hát mg tesztet is csináltam, mensesem nem is volt, stb. Oké. Felülök a vizsgálóra: Hát pedig ez terhes has! Lenézek....ez más, mint eddig volt (sokkal lejjebb volt). Még nem hiszem el, biztos nem az. Megnéz...4 ujjnyira nyitva vagyok. Hogy mi???? A tesóim ált. hárommal szültek. Oké.... Ott a magzatburok, stb. húúú. Sírtás. Nagyon. Fogom a fejem: ugye nem lesz baja? (Hát én azt nem tudom- jön a válasz.)

A nővér kimegy anyáért, akit nem engedtem be, nehogy idegeskedjen, mert mindent túlaggódik.
- Ugye nincs nagy baj?- kérdi aggódón. - Hát, én ezt bajnak nem mondanám!- mosolyog a nővér.
- Anya, ötödször is nagyi leszel- zokogok. Ő egyből felfogja és örül. - Köszönöm, Istenem! - mondja. Hát...nagyjából eddig fogtam fel az egészet, a többit már nem nagyon. Emlékszem, csak nem valóságnak fogtam fel, tehát ezután teljesen nyugodt voltam.

Folyt. köv.

Nem tudtam, hogy terhes vagyok Olcsi verzió- Levi baba igaz története I. rész

Sziasztok!

Gondoltam, érdekelhet titeket Levi baba története, ha már a blog nem csak szépészeti, de élet témában is íródik. Egy olyan fiúcska született 2015.10.15-én, akiről nem tudtam szülés előtt 2 órával még, hogy a pocakomban van. Ez miatt biztos sokan névtelenül (hogy máshogy) fognak támadni, de akkora öröm ez a csodababa, hogy nem zavar :)

Hogy kezdődött az egész?
Január végén elkezdtem dolgozni a gyakorlati helyemen, amit imádok. Január 21, államvizsga: sok-sok ötös. Január 22, Dári megérkezik hozzánk hétvégére, hisz kevés időnk volt egymásra az utóbbi időben. A terhességi kalkulátor szerint ez az a nap, amikor Levi baba megfogant annak ellenére, hogy még csak nem is menstruáltam jóóóóideje.
Február 6, diplomaosztó: nagyon jó minden az új munkahelyen, a diplomám átveszem, büszke és boldog vagyok. Elkészül az első kép Leviről, apáról, anyáról.

Január vége- február eleje: hányinger, nem bírom a bejárást munkába. Próbálkozom kajálással reggel, Daedalonnal, mindennel. Jó, igzából nem lehet babám, de csináljunk tesztet. Milyet magas érzékenységűt! De egyet nem érdemes, mert az nem tuti eredményes...jó, legyen több akkor! Negatív. Összeomlás. Erre számítottam,de bíztattak az inzulinrezisztenciás diétás csoportban (ahol rengeteg a PCOS-es), hogy háááátha. Sok-sok nap szomorúság.  Mit is vártam? Csodát?! Kicsivel később nincs rosszullét többé, így gyanakvás sem.

Nyár. Olyan fura , hogy egyre több a bélmozgás. Anya megfogja, Dári is, a tesóim is, akik 1 éven belül szültek mindhárman. Oké, ez nem baba szerintük sem. Nem is szabad beleélni magam, hogy az, már csalódtam ezzel a dologgal és menses rég nem volt. Meg azt érezném, nem? Emlékszem, milyen volt a csajok babamozgása, ez meg abszolút olyan, mint ahogy a beleim mozogtak mindigis, csak sűrűbben van. Oké. Biztos a gázoktól kemény a hasam, meg amúgy is fent, nem a köldökömnél és alatta.

Szeptember.  Délutánonként jókat alszom még nincs munka. Gyakran megfordul a fejemben, hogy lehet, hogy azért kemény a pocim,mert terhes vagyok. Milyen szép is lenne. Kár, hogy csak a gyomrom kemény, nem lejjebb :(
A hónap elején volt az albérletbe bepakolás, mosógép cipelés, majd ünneplés Dórival, aki Nagykanizsáról jött át hozzám. Szeptember végén kaptam egy új munkát egy ált. suliban. Oké, két munkahely, nagyon kemény, nem igazán alszom semmit. sok a munka, de sokkal jobban bírom, mint valaha gondoltam volna. Király érzés.

Október 15: ma a kaposvári munkahelyemen vagyok. Imádom. Ezek a kilencedikesek nagyon ügyesek. Jó hogy volt ma velük órám.Jövök át a parkon (egyik felén a munkahely, másikon az albérlet). Oh, valami folyik... most bepisiltem vagy...mi van?!

Folyt köv. :)

Teljes megdöbbenés -a csoda

Hahó

2015. 10. 15-én megszületett kisfiam,  Levente :)olyannyira nem számítottunk rá,hogy a szülés előtt tudtam meg,hogy terhes vagyok. Akik követik a blogot, tudják, hogy elvileg most nem lehetett volna babám....
Jól van :) én is.
Sajnos kis fertőzést kapott, így megfigyelik, nincs velem a szobában.
Puszilunk titeket :)