Eljött az idő, hogy- ahogyan Dóri is kérte- visszatérjen az előző blogról jól ismert SATC, azaz Sex and the city (Szex és New York) posztsorozat.
Hogy legyen valami koncepció, így azt találtam ki, hogy a részeken megyek végig. Nagyon nehéz lehet ez alapján kitalálni a mai témám :D .
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy angol újságírónő, aki New Yorkba jött." (Se1, Ep 1)
Nos, a helyzet hasonló, csak nem újságírónő, hanem falusi lány, nem London és New York, hanem magyar vidék és magyar városok.
Hogy mi a közös a kettőben? Úgy gondolom, a 90-es évek végének New Yorkja egyenlő a mai magyar "modern" világgal, azaz a városokkal. A pasik átvernek, a csajok az ő módjukra szexelnek. Hogy élem meg ezt én, a tősgyökeres falusi lányka?
"Isten hozta az elveszett ártatlanság korában! Ahol senki sem reggelizik Tiffany-nál és nincsenek emlékezetes viszonyok." Egyetértetek? Nyilván vannak emlékezetes viszonyok is, de egyre "menőbbek" az egyéjszakás kalandok.
Van egy barátnőm, aki mindig városban lakott. A szexet teljesen máshogy fogja fel, mint én. Nem fekszik le mindenkivel, de több alkalommal volt kalandja. Vajon ő csinálja jól? Ki kell élvezni az életet, hogy a szex terén is a nagyŐ-re koncentrálhassunk? Mi van, ha sosem szexeltél igazán jót, csak nem tudsz róla?
Én az ellentéte vagyok. Szokásos falusi lány. Sokkot kap a pletykáktól, hogy a faluból 1-2 lány heti rendszerességgel szexel félidegenekkel. De! Én is szívesen kipróbálnék 1-2 ilyen kalandot. Abban az esetben lehet, hogy lemaradnék a boldog életről?!
Hová lesz a romantika? Végleg mondjunk le a szerelemről? Vagy végleg mondjunk le a boldog szingli létről?
"... az egyetlen hely, ahol még igazi szerelmet találni New Yorkban, az a melegek közössége." No, csajok! EZ nálunk a városokban egyáltalán nincs így. Esetleg vidéken.
Van egy csomó meleg ismerősöm. Párok és páratlanok. El sem hinnétek, hogy mennyire durván nyomják a szexuális szabadságot. Persze megvannak a klasszikus párkapcsolatok is, de nagyon sok a kalandor. Van egy ismerősöm, az én Stanfordom- bár utálja, hogy ezt mondom.
Láttam rajta, hogy mennyire kevésnek érzi magát attól, hogy kevés a pasi. Azt mondja, hogy csak sokat nem mesélt el, viszont mióta elkerül egy másik városba, azóta ő az ász. Számos kalandról számolt be. Családapa, aki a szerető által felfedezett családi képre csak annyit mondott, hogy "Nyugi, nem jönnek haza most." Mi? Náluk tényleg bejön a szexuális szabadság, a több partner...és mindez bűntudat nélkül?
Szerepek. A szexuális szokásaink szerepeket határoznak meg. A szexi csaj, aki az első randin lefekszik veled, de utána férfi módjára elérhetetlen, így védi magát is.
Aztán persze van az a típus, aki a férjet keresi, a komoly kapcsolatot. Váratja a fiúkat. De ez vajon jobban bejön nekik? Elérhető biztonság?
A városi szexistennő, aki keres és megismeri a világot, esetleg az örökké egy férfi mellett maradó lány lesz boldogabb?
Hát, végülis engem boldoggá tett a pár héttel ezelőtti már-már flörtbe hajló beszélgetés azzal a fiúval, aki rámkattant. De nem, nem kellett teljesen. Marad a biztos, de kellenek hozzá praktikák.
Voltunk mi valaha igazán szerelmesek? Meg kell élni a szenvedélyt, hogy lehorgonyozzunk majd?
Tényleg kurvából lesz a legjobb feleség?
Puszi,
Pillangólány
Vááááá NA VÉGRE MÁR!!! :D
VálaszTörlésAz összes kérdésre a válasz, ahogy Carrie is mondja: Ez a szfinx rejtélye.
A szex, mint dolog szerintem nagyban a neveltetés kérdése, mert ez dönti el, hogy fogod fogadni a többi behatást (média, filmek, könyvek, barátok történetei…stb). Nem mondom azt, hogy hű, de éltes vagyok, sőt azt sem, hogy én csináltam jól, mert kábé Carrie szintjén vagyok. Én azt vallom – és kövezzetek meg nyugodtan -, hogy aki lehorgonyoz életének első pasijánál, baromi nagy szerencse kell ahhoz, hogy az a kapcsolat kitartson. Mert kell a tapasztalat, amit nem feltétlenül egy ember mellett fogunk megtalálni.
A másik, hogy nőként igenis álmodozhatok, hogy én vagyok a toronyba zárt királylány, és öt percenként leshetem azt a bizonyos herceget a fehér lovon, de nem ez a valóság. Ez egy kísértet-szerető, akibe ha túlságosan belehabarodunk, akkor teljes mértékben tévútra csal, és vagy kurvának bélyegzik majd meg az illetőt, vagy fapinának. Bocs a szóhasználatért, de ez van. Önmagában véve pedig, szeretetkurva lesz.
A „kiélvezni” az életet, nem feltétlenül a szexre mondanám csak és kizárólag. Ha immunis vagy a külső világra, a belső is satnyulni fog, mit várnánk? Élni kell az életet, és kiélvezni minden pillanatát, különben besavanyodsz. Vagy nem?
Ha úgy érzed, hogy számodra az a boldog és KIELÉGÍTŐ élet, amit élsz, akkor meg ne görcsölj azon, hogy ha más másképp csinálja, az lenne-e neked is a jó!!!
Romantika: „Átvágta torkát ma Ámor”. Egyéni ízlés. Nem kell lemondani a szerelemről, mert ha nem keresed, és/vagy nem tartod életben, akkor mi marad?
A kapcsolatnak és a szingli létnek is megvannak a maga örömei és buktatói. Az egyéntől függ, mit tesz bele.
Az én meleg barátom pont ma jön majd, de ő egy valakiért jár ide, mégpedig a nagy lamúr miatt. Amúgy olasz származású, de kevés hozzá fogható hűséges, bohém, és szórakoztató figurát találtam eddig.
Az a baj, hogy a szexuális szabadság nem csak a több partnert fedi. Legalábbis, az én fejemben… lehet, hogy komoly problémáknak örvendek a toronyban?! o.o
Flörtölni néha jó, az még nem bűn. Felébreszt szerintem valamit, mind magunk, mind a kapcsolatunk felé.
Az meg, hogy ki milyen vérmérsékletű: idővel mindenki megtalálja azt, akit be akar vonzani.
Na. Kisregény. Társposztsorozatot kellene indítanom, reflektálva az általad felvetett témákra… :D
Elpályáztam. De nagyon tetszett a poszt!
Nagyon tetszik a társposzt sorozat,mert imádlak olvasni. Jö szeművegeden át látni világot <3
TörlésMivel az áldásod adtad rá, akkor kitalálok valamit majd. Mondjuk, elsőre a férfimód szexelő nőkről. :)
VálaszTörlésHaladjunk sorrendben.
Hú, és el is pirultam. :D