Hát, eljött az az idő is, hogy leadtam az MA-s diplomához a szakdogás bejelentőlapot.
1-2 hónapja mindössze annyit tudtam, hogy mindenképpen HRVATSKA <3 lesz a témám.
Nyelvészet? Végülis. Irodalomból is épp olyan hülye vagyok. De a nyelvészet. Hát! De ez más. Mi legyen? Zsdala magyarul beszélő közösségének nyelvi vizsgálata és annak felhasználása a magyar nyelvi dialektológiában? Ez mi? Hát hogy a régi paraszt udvarhelyit beszélik Zsdálában!(Kaproncától 25 km-re keletre, községközpontjától 8 km-re délkeletre, a Dráva bal partján, a Zsdála-patak mellett a magyar határon fekszikSomogyudvarhelytől légvonalban néhány kilométerre. A mai falu területén egykor még két másik falu is létezett Ogorelo Polje és Bukevlje, melyeket azonban a Dráva árvize elmosott. Egyházi iskoláját 1814-ben alapították. A falunak 1857-ben 670, 1910-ben 1622 lakosa volt. 1895-ben egyházilag elszakadt a golai plébániától és önálló plébániát alapított. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Szentgyörgyi járásához tartozott. 2001-ben a 718 lakosa volt. Szinte teljes népessége beszéli a magyar nyelv egyik dialektusát, még ha horvátoknak is vallják magukat. A fiatalok körében a magyar nyelvtudás már fokozatos elveszik.)
Jogos a kérdés, hogy miért Horvátország!
Több oka van!
1. Volim Hrvatsku <3, avagy szeretem Horvátországot! Mi okból? Elmondhatatlan. Csodás. A feeling. A tehénszaggal együtt. A sok kassal, a kunával, a tengerrel, anélkül, Kaproncával, Zsdálával, Golával. A vendéglővel a határ mellett, a Drávával, sőt... még a szőrős nőkkel is!
2. Apukám - már nem teljesen- perfekt beszél, ahogy a nagybátyám is.
3. Szeretem a nyelvet. Elismerem, nem a legszebb, krákogós, de... zenél a szívemben! Ja sam SzivárványszínPillango. Ja sam Mađarski.
Hallgassátok!
4. Szeretem a horvát zenét.
Tessék, ide is teszem nektek a kedvencem. Nagyon szép!
http://www.youtube.com/watch?v=GsmREgfCX_I (megint nem engedi a hülye blogger, de a magyar zenekar által énekeltet igen:)
5. A szobámból átlátnék Horvátországba, ha nem lennének ott a fák.
6. Számos barátom van ott. Ha nem is nekem, de a szüleimnek. Katica néni, aki a mama barátnője volt. Zselkó, aki a nagybátyám egyik legjobb barátja- és most, a rákos dolog alatt is végig mellette van. Nikola, akinél megszálltunk Tribunjban. A fia, kisNikola, aki 40 fokban 2 pulcsiban volt és annyit tudott magyarul, hogy : malo tudom, malo értem. És rengetegen.
.. Amikor kicsi voltam, meghatározó élmény volt Horvátország. El sem lehet mondani.
- Virágzott a "gazdaság" a határszélen. Mentünk benzinért, jöttek ruháért.
-Emlékszem, hogy mennyi csodás pillanatot töltöttem szaladgálással a határon, amikor vittük apának a kaját.
-Arra is emlékszem, hogy anyukám meghalt pár másodpercre, amikor megmarta a kigyó a határon. -Arra is emlékszem, hogy tudtam horvátul, nem kellett mindenre azt mondanom, hogy ne znam- nem értem. Znas? Znas!
-A Sodericára jártunk fürdeni (később a Cingi-lingire). Belepisiltem. Majdnem megfulladtam.... de a legjobb az volt, amikor azt üvöltöttem: Puno pića.
-Emlékszem, amikor a szemölcsös nagyhomlokú bácsi Barbiet hozott nekünk, aztán elmentünk meccsre, a boltjában is voltunk. Ettem focis jégkrémet. Először formázottat életemben.
-Emlékszem arra, hogy apa bezárta a Zsiga kulcsát a határ melletti vendéglőnél. Bunceket ettünk akkor. Ingyen. Ismertük a Podravka egyik főnökét. Ismertük a vendéglőst. Ismertük azokat az embereket!
-Emlékszem arra, amikor a Mala (nem a Veliki) Paklenica két csúcsosodása között először megpillantottam a tengert!
De a legjobban arra emlékszem, amikor szépen lassan minden elmúlt.
"Én:Anya, mikor megyünk már a Jugókeresztanyuékhoz?
Anya: kislányom, ők már nem jugók. Ő a horvát keresztanyu. Neki fáj, ha azt mondod jugó." És én akkor csak azt értettem, hogy nem ugyanaz az ember a Milán keresztapu meg a Biserka keresztanyu, mint akkor, amikor a templomban a szenteltvíz fölé tartottak. Nem Jugókeresztanyu, mert már nem jugó. És anyu nem félti többé aput, aki felderít, mert túl hangosan és túl közel puffog hozzánk a fegyver. Apu már rég leparkolta a Nivát. De nem csak apu parkolt le...
Poszttraumatikusstessz-szindrómában szenved Horvátország.
Mi fáj nekem azon, ami velem született? Nekem csak a jugó. Hogy a keresztanyu. Értitek. Nekem csak a házak Kaproncán. A sohanemvolt szerb-horvát szeretet. A vokovári víztorony... a sok apró golyó nyoma, ami beleégett az összes horvát téglába. Abba is, ami 100 év múlva készül.
Anyukám hallott. Apukám látott. Jugókeresztanyu érzett.
Ezt én hallottam. Én éreztem. Mit láttam?
Sok horvát házában és szívében.
És végülis arra jutottam, hogy leírom, hogy mit érzett, látott, hallott és gondolt néhány horvát asszony.
Dubravka Ugrešić ésVedrana Rudan. Most hol tartok? Ahol aztán a film után, amiben az amerikai újságírót keresi a felesége. Látja, ahogy egy férfit mellette lőnek le...ahogy a katona őhozzá is hozzányúl. Meg a kislányhoz is. És... hős Gotovina...
de akkor hős a szerb gyilkos is? Mi van? Zavar. Vedrana Rudan karakterénél is. ötvenes nő. Anyja horvát. Felcsinálja egy szerb. Hatalmas belső vívódás ez a mi Tonka Babicunknak.
"Minden háború a földkerekségen azért zajlik, hogy az undormányok olcsó pénzért megkúrhassák a lányainkat. (...) Kizárólag mi vagdosunk nyakakat, mi baszunk és gyújtogatunk. Hát az amcsik Afganisztánban? Azok a baszógépek nem dugnak és gyújtogatnak?! Ha ők valaki seggébe rakják a faszukat, az nem baszás, hanem a demokrácia terjesztése."
Ez még nem volt trágár rész. A felénél tartok. Sírok, üvöltök, nevetek.
A Fül, gége, kés a délszláv háború tapasztalatait Tonka, egy ötvenes nő (feleség? és családanya?) szemszögéből tárja elénk. Mi is történik itt? "Van egy elbeszélőnk, Tonka. Nemrég múlt ötven, és opatijai (abbáziai) születésű (akárcsak a szerző). Éjszaka van, Tonka a távirányítóval babrál, közben elmélkedik (nekünk). Kivénhedt férjéről, Kikiről gondolkodik, akit reggel el fog hagyni Miki, pontosabban saját maga kedvéért. (Rudan viszont így nyilatkozott: "Fenomenális férjem van, aki abszolút támogat." - ennyit az önéletrajziságról.) Kiki egykoron a területvédelemnél dolgozott, most lopott öltönyökkel kereskedik és pénzt csempész Szlovéniába. Lánya, Aki pubertáskorban van, és az egyetemen bukdácsol, mivel egy "sikeres" vizsga ötszáz márkába kerül. Tonka félig szerb - anyját teherbe ejtette egy szerb államvédelmis. Barátnője reszket, hogy férjét elviszik a háborúba. Mások meg hősködnek, háborúznak. Az emberek fogyasztanak, csempésznek, hazudoznak, mert a tévé is hazudik nekik, a politikusok is meg- és beetetik őket. A nők abortálnak. A regény egyik legerősebb és legeredetibb része éppen az, amikor Tonka elmeséli abortuszának történetét - itt speciálisan női irodalomról beszélhetünk. A férfiaknál meg a fegyver és a fallosz kapcsolódik össze, az ölés és az ölelés. A gyűlölködés, a megvetés általános, főleg a kisebbségiek, ez esetben szerbek ellenében; a horvát nacionalizmus ragyogó kritikája a Fül, gége, kés." (Szerbhorváth György utószava)
"Nem született ehhez fogható mélységű alkotás a délszláv háborúról. Felkavaró módon meséli el, hogyan estek egymásnak a szomszédok, hogyan mentek tönkre életek, és hogy mennyire meghatározza még ma is az emberek életét a háború, melynek kísértete ma is ott lebeg a volt jugoszláv területek felett. A könyvben egy ötven-egynehány éves nő (.) meséli el, gondolja végig, hogy mi is volt az elmúlt tizenöt év, hogy vajon mit is ér az ő élete a történtek fényében." (www.sulinet.hu)
.jpg)
Puszi,
Pillangólány
u.i.: http://srbija.blog.hu/2012/04/06/a_delszlav_haboru_kronikaja_1992_januar_aprilis
Tervben van, hogy végre mi is elemgyünk oda, hiszen T. félig horvát, ráadásul szerbiai, úgyhogy egy rakat nyelven beszél. Na de a lényeg: ő már járt ott, keresztszüleim kedvenc helye is ez volt, tehát nekem is mennem kell :-) AMúgy az egyik szakdolgozatomat én is nyelvészetből írtam, bár más témában, de nagy kedvencem volt a nyelvjárástan, úgyhogy ha elkészülsz vele, szívesen elolvasnám majd :-)
VálaszTörlésOh! De durva:) egy félig horvát kedves!
TörlésHa mész, beugorhatnál egy kávéra:) Mellettünk van a berzencei határátkelőhely!
Nyelvészetből miből írtál?
Végül nem nyelvjárástan lesz, csak olyan hülyén írtam le. Valami olyasmi a címe, hogy Kortárs traumairodalom a dél-szláv háborúról...vagy ilyesmi.
Hű, akkor az komoly téma! Nekem a téma az „Angol nyelvi elemek a magyar nyelvben, különös tekintettel az angol útján történt latin eredetű átvételekre”. Szép hosszú, de a lényege, hogy az orvosi, közgazdasági és köznyelvi példákra is kitértem benne. :-)
TörlésImádom Horvátországot, 3 éves korom óta rengetegszer voltunk ott nyaralni. De emlékszem a háborúskodásra és a szétlőtt házakra is, nem csak a tengerre és hegyekre...szerencsénk van, hogy itt van mellettünk, az egyik olyan ország, aminek nem csak pár területe gyönyörű.
VálaszTörlésSzakdogáról: te atya úr isten, áldom az eget, hogy nem mentem mesterképzésre...:D ha valami meg tudna ölni rövid idő alatt, az a nyelvészet..de annyira, hogy nem érte volna meg nekem az imádott irodalomtudományom, hogy tovább szenvedjek a nyelvészet miatt :D Le a kalappal!
Hát, én duplán szenvedek, mert a nyelvészet a sátán- Pécsett ez nem így volt-, az irodalomhoz pedig nem vagyok elég művelt, tájékozott.
TörlésÉn tökre a drámapedagógia miatt indultam neki:)
Nagyon szeretem Horvátországot <3 Örülök,hogy te is!
Hát én Pannon Egyemet gyűrtem magyar-színháztöri szakon, ahol egyébként szerintem nagyon változatos a nyelvészet, bónuszba sokat tanultunk az északi kultúrákról, amit imádok...sőőőőt volt egy félév finn nyelvem is. Csak az, hogy érdekes, nem jelenti azt, hogy megy is :D Az irodalomtudomány viszont örök szerelem marad, számomra is meglepő érzékem van hozzá szerencsére, nagyon élveztem és a tanulása is könnyen ment, hozzátartozik az igazsághoz, hogy amióta olvasni tudok, inkább azt csináltam, mint tanultam volna, úgyhogy megvolt az alapom hozzá :)
TörlésDrámaped nagyon jó (kettővel ezelőtti tanszékünkkel jobb lett volna), gondolkoztam rajta sokat, de végül inkább elmentem pénzügy-számvitelre, mert sajnos itthon a művészeteknek és kultúrának nincs nagy tekintélye :(
Hát nekem a nyelvészet meg a pedagógia valami borzalmas. Kivéve a Vígh-Szabó Melinda órái, azokat nagyon szeretem. Mondjuk rajta kívül a két jóöregférfi van. Szerintem tudod, kikről beszélek. Nekem nagyon nagy a kontraszt az irodalomtudomány, drámapedagógia igényessége és a nyelvészet és pedagógia semmitnemtanítok hozzáállása között. Érdekes módon H. Tóth bácsi mondott olyat, ami nagyon tetszett tőle, de akkor sem egy Szépe György, Alberti Gábor, Székely, Kassai Ilona... engem annak előtte ők tanítottak. A SZITUs tanárok királyak. Volt órán Nagy Andrással, Czékmány Annával, Ordassi (nem tudom, how to write), ők nagyon jók, kár, hogy Annát elküldték, Nagy András bácsira sincs már nagyon szükség.... szomorú.
TörlésKi a kedvenc irodalmasod?:) Ladánál írom a szakdogám. Hihetetlen okos!
Én sajnos túl tájékozatlan és buta vagyok az irodalomhoz- hogy átfogóan lássam, értsem, hozzátegyek-, de igyekszem:)
Ladánál szakdogáztam, életem szerelme :D (és emlékszem, hogy horvátországi :)) De Gézut is nagyon szerettem, annyira jó volt hallgatni! Meg Gábort is szeretem, az egyik nagyon jó barátnőm élettársa, már ezért is kedvelem :) Hát Nagy András egyébként eszméletlen dolgokat tett le az asztalra, de ezt a diákok nagy része nem tudja sajna. Ordasi egy díva, én imádom! Régi tanszék, ami 5éve volt, nekem jobban tetszett...Kiss Gabi, Kékesi Kun Árpi, Jákfalvi Magdi...nagyon jók voltak. Nyelvészetnél nálam az egyik mumus már nyugdíjas :D Egyébként én H. Tóth-ot mindenkivel ellentétben szerettem, bár nekem kommunikációt tanított, isteni a humora. Fúúú de hiányzik Veszprém, következő VEN-re már muszáj lemennem :D (ne tévesszen meg, hogy másik fiókról vagyok bejelentkezve).
TörlésA nyelvészet az egyik legjobb dolog a világon, úgyhogy sajnálom, a nálatok nem élvezhető. :-( Nekem volt szerencsém nagy agyaktól tanulni, aik a tudásuk mellett emberségesek is :-)
VálaszTörlésPécsett, ahol király volt, ott Szépe György, Alberti Gábor, Medve Anna, a Székely, Kassai tanítottak. Te hol tanultál?:)
TörlésA Károlin, amit azóta is imádok. Két külön szakra, két külön rendszerben, egy év különbséggel, mert hogy első évben rájöttem, hogy nekem egy szak nem elég. Így egy csomó óraütközésem volt, de a tanárokkal nagyon nagy szerencsém volt. :-)
Törlés