Nem tudtam, hogy terhes vagyok: Olcsi verzió IV.

Ott hagytam abba a történetet még jó rég (sőt, annyira rég, hogy a blogkarácsonyos posztomat elfelejtettem kirakni, hiába fotóztam be, írtam meg :/ , ezért elnézést kérek!!!), hogy Levike kibújt

Amikor a mellkasomra rakták, csak akkor realizáltam, hogy van egy kisfiam. Wow... anya lettem! Csodás érzés, főleg úgy, hogy előtte azt hittem, nem lehet gyerekem, vagyis csak hosszas kezelés után, lehet, hogy csak lombikkal vagy örökbefogadva. Két órát kellett ott lennem a műtőben, amit Levi sikeresen végigkiabált. Nem baj, csíptem, hogy hallatja a hangját. Vörös a haja... hihetetlen!
Annyira megmondtam, hogy ha egyszer össze fog jönni, vörös lesz. Nekem gesztenyebarna, Dárinak szőke, de vörös fénnyel. A szakálla meg totál vörös.
A két órából 50 perc! volt a varrás. Na... ez sokkal jobban fájt a szülésnél. Borzalmas volt. Nem bírtam tartani magam, de üvölteni ekkor sem üvöltöttem. Dári mondta, hogy rendesen torzult a fejem. Két lidokain meg sem kottyant. Talán pontosabb az, hogy azt mondom, nem tudom, mennyire fájt volna, ha nem kapok két érzéstelenítőt. Megnyugvás volt, amikor abbahagyták.
Dári megmutatta közben az ajtónál Levit anyukámnak és a húgomnak. Egyből beleszerettek. Azután hármasban pihiztünk a szülőszobán.
Amikor innen kitoltak - és fogalmam nem volt, hova kerülök vagy Levi hova kerül-, akkor a folyosón már ott volt Dári anyukája és a párja. Szerencséjük volt, Levit is meg tudták lesni. Miután Levit megfigyelésre vitték, engem pedig a szobába, telefonáltam a gimis osztály-és szobatársaimmal. Sokáig tartott. Jólesett. Aztán betolták a csajszit- 42 éves, annyira nem is csajszi-, aki a szobatársam lett. Nagy szerencsém volt. Rendes is, kedves is, nyugodt a picikéje.
Hajnalban ébresztett a nővér, 1-2 órát aludtam addig, közben gyakran leste a FB-on a betegségemmel kapcsolatos csoportot, ahol idegenek próbáltak már akkor segíteni. Az is egy csoda volt! Mikor felkeltett a szőke hajú nővérlány, aki a szülésnél is bent volt, sőt... közölte, hogy reményt ad a sztory, mert ő is PCO-s, megkérdezte, hogy fel tudok-e kelni. Nos, jelentem, sikeresen felkeltem, le is zuhanyoztam. Csak egyszer szédültem meg kicsit.
Reggel többen hívtak. A falum lelkészasszony felajánlotta a kiságyukat és sírt a telefonba. Jólesett. A volt gimim nyugdíjas igazgatónője, Éva néni is örvendezve keresett meg. Természetesen már ekkor rengetegen bántottak, hogy nem vagyok igazi anya, hazudok, stb. Volt egy olyan kaposvári védőnő, aki az egész városban engem ócsárolt. Ez már csak azért is mókás, mert a lányát is tanítottam. Nem és nem....nem vagyok képes megérteni, hogy miért lett volna jó, ha titkolom. Az első épp elméletet erre még csak most gyártották: állítólag vezető állást kaptam Kaposváron, azért kellett titkolnom?! Jó tudni :)
Nyilván sokan látogattak meg és körberajongtak, de most csak néhányat említek:
- Pénteken jöttek a nővéreim apuval, akik közölték, hogy minden megvan, csak a kiságy nem (de azt akkorra már a lelkészasszony felajánlotta úgy, hogy nem is vagyok református).Vettek ruhát, piperét, mindent. Különösen azért esett jól, mert ők sincsenek eleresztve. Másnap elpakolták a régi szobám, kifestették az újat és be is pakoltak.
-Egyik nap szólt a nővér késő du, hogy keresnek. Kimentem az ajtóhoz és ott volt egy nagyon kedves tanítványom az anyukájával. Könnyes lett a szemem...
- 2 tanítványom kétszer is bejött meglátogatni
- Az egyik fiú tanítványom hozott a Levinek ajándékot
- Az egyik nagyon kedves tanítványom hozott nekem gyümölcsöt, inni, stb, de sajnálkozott , hogy csak ennyit tudott hozni és nem is mert bejönni először, pedig úgy szeretett volna
- A barátaink eljöttek Pécsről
- Három barátnőm Pestről egy nagy csomag ajándékkal titokban beállított. Totál megleptek, sírtam. "Prémium pelust hoztunk, mert a Levi csak ilyet hordhat."

Persze volt még negatív... a lekezelő pillantások arra, hogy az anyuka gondozatlan terhes. ... persze nem ismerhetnek, nem tudják, hogy nem bántanám soha a törpicseket <3 De ezt és az igénytelen kórházat feledtette a nővérek jó hozzáállása az anyukákhoz. Meg a büdöslányt is feledteti részben. Nagyon büdös volt. a folyosó másik végén lakott és a szobánkba is be lehetett érezni...

Egyelőre ennyi. Ha van valami, amire kíváncsiak vagytok , írjatok :)

Köszi a kedves szavakat kommentben !!!! <3