Nem tudtam, hogy teher vagyok Olcsi verzió- Levi baba igaz története III. rész

Ott tartottunk,hogy kiderült, hogy itt bizony baba lesz.
Nos, ekkor már nem állhattam fel, toltak le a szülőszobára. Kitt húgom kisebb sokkot kap,de nagyon örül. Tényleg nem fogtam fel semmit, nagyon laza voltam. Azért a baba miatt érdeklődtem. Az is megfordult a fejemben- önőz mód- , hogy meghalhatok a túlsúly miatt. A nővér nyugtat: más is szült már még nagyobb súllyal is.
Leérünk. Furi a hely. Itt szült a tesóm? kettő is.Ismerős a hely kívülről. Most ez már a szülőszoba? Vagy csak várakozunk? Anya itt van velem, ez jó. Akkor hívjuk a családot. Apa nem hiszi el, az egyik nővérem olyan sírógörcsöt kap, hogy az apósáék azt hitték egy percre, anyu karambolozott Kaposvár felé. Hívom a munkahelyem: Szia Kriszti! Azt hiszem, nem tudok menni próbálni a héten, mert szülök.- persze mindenki nagyot nézett. Korábban írtam a drámás helyemnek, konkrétabban volt osztályfőnökömnek, mostani kolléganőmnek, hogy bizony valami baj van.  Érdeklődik,hogy mi az. Írom, hogy szülök, ő meg azt hiszi, hogy hülyéskedek. Nem csodálom!
Dárit ekkor sikerült Kittinek elérnie, mert hozzám később került be a telefon. Azért sajnálom a dolgot. Azt mondta , hogy ha én hívtam volna nem indul el a munkából, mert nem hiszi el, hogy mi van. :) Közben rámcsatolják az NST gépet. Szia baba! Hallom a szivecskéd <3 Máris imádlak!!! Arról legalább  tudjuk,hogy okés. Közben beles az orvos az ajtón: egy órán belül szül! Hogy őőőőő mi? Oké! Érdeklődöm, hogy érzéstelenítőt kapok -e. Már nem hatna. Oké, betojok a félelemtől. Mivel nekem még mindig semmim nem fáj, ezért Oxytocint kapok. Közben megérkezik Dári.Szia, apa! - kiáltok fel. Látom rajta, hogy totál sokk. Mondjuk ezt a telefonos beszélgetés alatt is éreztem- hívtam, míg úton volt. Nagyon vicces volt. Mintha egy kiló párizsiról lett volna szó, annyira semleges volt, mert ő tényleg totál sokkot kapott. Jó volt, hogy ott volt. Számolgattuk,hogy neki a Balcsin mondtam, hogy valami mozgás van, az meg a 16. héttől érezhető ált, szóval min 8 hónapos. Megbeszéltük,hogy mindketten félünk,hogy belehal baba-mama is.
 Lassan megindultak a fájások. Nem voltak rosszak, mondjuk nem is volt sok. Telefonon beszélek tesómmal: Várj, húúúú,húúúú....oké, ez már egyperces. Amúgy is csak 2 meg 1 percesek voltak és csak néhány. Anya mondta, hogy a toló olyan lesz, mintha kakilni kéne. Amikor jött az első, még nem volt bent senki a nővérek/szülésznő közül.Dári kérdi: megfogjam a kezed? Én: inkább fogd be! Na jó, ez már kellemetlenebb volt. nyomtam 3-4 kicsit. Mondták is, hogy túl pici. Ajjajj, remélem, nem lesz baja! Aztán sikerült 4-5 nyomással kiugrasztani Levit. Nem mondanám,hogy olyan rossz volt. A méhlepény is kiugrott. Felsírt!!!!! Jézus, ez isteni érzés!!!! Apukára nézek, sír. Boldogok vagyunk. Kisfiú! Tudtam,hogy megbosszulja, hogy nem vettem észre :) Megvan mindene? Meg ám! :)

Folyt. köv.