Gondoltam, érdekelhet titeket Levi baba története, ha már a blog nem csak szépészeti, de élet témában is íródik. Egy olyan fiúcska született 2015.10.15-én, akiről nem tudtam szülés előtt 2 órával még, hogy a pocakomban van. Ez miatt biztos sokan névtelenül (hogy máshogy) fognak támadni, de akkora öröm ez a csodababa, hogy nem zavar :)
Hogy kezdődött az egész?
Január végén elkezdtem dolgozni a gyakorlati helyemen, amit imádok. Január 21, államvizsga: sok-sok ötös. Január 22, Dári megérkezik hozzánk hétvégére, hisz kevés időnk volt egymásra az utóbbi időben. A terhességi kalkulátor szerint ez az a nap, amikor Levi baba megfogant annak ellenére, hogy még csak nem is menstruáltam jóóóóideje.
Február 6, diplomaosztó: nagyon jó minden az új munkahelyen, a diplomám átveszem, büszke és boldog vagyok. Elkészül az első kép Leviről, apáról, anyáról.
Január vége- február eleje: hányinger, nem bírom a bejárást munkába. Próbálkozom kajálással reggel, Daedalonnal, mindennel. Jó, igzából nem lehet babám, de csináljunk tesztet. Milyet magas érzékenységűt! De egyet nem érdemes, mert az nem tuti eredményes...jó, legyen több akkor! Negatív. Összeomlás. Erre számítottam,de bíztattak az inzulinrezisztenciás diétás csoportban (ahol rengeteg a PCOS-es), hogy háááátha. Sok-sok nap szomorúság. Mit is vártam? Csodát?! Kicsivel később nincs rosszullét többé, így gyanakvás sem.
Nyár. Olyan fura , hogy egyre több a bélmozgás. Anya megfogja, Dári is, a tesóim is, akik 1 éven belül szültek mindhárman. Oké, ez nem baba szerintük sem. Nem is szabad beleélni magam, hogy az, már csalódtam ezzel a dologgal és menses rég nem volt. Meg azt érezném, nem? Emlékszem, milyen volt a csajok babamozgása, ez meg abszolút olyan, mint ahogy a beleim mozogtak mindigis, csak sűrűbben van. Oké. Biztos a gázoktól kemény a hasam, meg amúgy is fent, nem a köldökömnél és alatta.
Szeptember. Délutánonként jókat alszom még nincs munka. Gyakran megfordul a fejemben, hogy lehet, hogy azért kemény a pocim,mert terhes vagyok. Milyen szép is lenne. Kár, hogy csak a gyomrom kemény, nem lejjebb :(
A hónap elején volt az albérletbe bepakolás, mosógép cipelés, majd ünneplés Dórival, aki Nagykanizsáról jött át hozzám. Szeptember végén kaptam egy új munkát egy ált. suliban. Oké, két munkahely, nagyon kemény, nem igazán alszom semmit. sok a munka, de sokkal jobban bírom, mint valaha gondoltam volna. Király érzés.
Október 15: ma a kaposvári munkahelyemen vagyok. Imádom. Ezek a kilencedikesek nagyon ügyesek. Jó hogy volt ma velük órám.Jövök át a parkon (egyik felén a munkahely, másikon az albérlet). Oh, valami folyik... most bepisiltem vagy...mi van?!
Folyt köv. :)
A legjobb résznél marad abba, persze. :)
VálaszTörlésBár a beleidre gyanakodtál, hogy gond lehet, de az nem jutott eszedbe egyébként, hogy ha nem is az esetleges terhesség miatt, de kivizsgáltasd magad egy kicsit? Mondjuk nekem nagyon sok, és sokfajta gondom van és volt is egészségügyileg, az apróságoktól is képes vagyok sajnos bepánikolni...
De a lényeg, legyetek egészségesek, és boldoguljatok majd szép rendben. :) Párod mit szólt hozzá, akartatok gyerkőcöt mindketten, csak elvileg nem lehetett volna?
Jaj, már alig várom a következő részeket! Én nagyon örültem Nektek, még Anyumnak is könnyek között újságoltam a történetet, mert tudtam, hogy babát szeretnétek, és hogy erre nagyon kevés az esélyetek. Puszi mindnyájatoknak!!!
VálaszTörlésAz, pont akkor vágtad ketté a sztorit, mikor jött az izgi rész :D Már alig várom, hogy olvashassam ^^ Csodálatos a történetetek és a legjobbakat kívánom nektek! ^^
VálaszTörlésÖrülök neki, hogy a helyzet reménytelensége ellenére Levivel szülőkké válhattatok. :)
VálaszTörlésAnnak meg aztán pláne, hogy nem lett semmi baj, és egészségesen jött a világra.
Várom a folytatást. :)